A hallássérült kifejezés egy gyűjtőfogalom: a hallássérültek csoportjába egyaránt beletartoznak a siket és a nagyothalló személyek, mivel a siketség és a nagyothallás is hallássérülésnek számít.
A fő különbségek a 2 csoport tagjai között az alábbiak:
HALLÁSSÉRÜLÉS | |
NAGYOTHALLÁS | SIKETSÉG |
A 30 és 90 decibel (dB) közötti hallásvesztés nagyothallás. – 20-40 dB szint között kis-közepes hallásvesztés: a suttogó beszéd vagy a patakcsobogás már nehezebben észlelhető. – 40-60 dB szint között közepes hallásvesztés: a normál társalgási beszéd megértése is gondot okozhat. – 60-75 dB szint között közepesen súlyos hallásvesztés: a hangos beszédet vagy az ajtócsengőt sem halljuk már meg. – 75-90 dB szint között súlyos hallásvesztés: a hangosabb zajokat is csak közelről halljuk meg.
| A 90 dB fölötti hallásvesztés siketség. A 90 dB feletti szintű hallásvesztés: hallásmaradvány, siketség. Az ilyen súlyos fokban hallássérült személyek többsége már semmiféle hangot nem érzékel, a teljes csend világában élnek. Néhányan legfeljebb egyes erős hangokat és rezgéseket (pl. mennydörgés, tűzijáték, mentőautó szirénája) képesek valamennyire érzékelni. |
| A nagyothallás a legtöbb esetben hallókészülékkel valamilyen szinten korrigálható, ezért a legtöbb nagyothalló ember hallókészüléket visel az egyik vagy mindkét fülén. (Tévhit: ezzel a segédeszközzel nem válnak hallóvá a nagyothalló emberek!) | A siket embereknek nincs, vagy csak minimális a hallásmaradványuk, ezért ők a beszéd megértésére hallókészülékkel sem képesek. Mivel ők többnyire nem viselnek hallókészüléket, így a hallássérülésük láthatatlan, általában csak a jelnyelvi kommunikáció esetén észlelik a kívülállók. |
| A nagyothalló személyek beszéde többé-kevésbé jól érhető, de nagy egyéni különbségek vannak ebben a halláscsökkenés mértéke (enyhe, közepes vagy súlyos fokú), a hallássérülés típusa és ideje (milyen életkorban történt a hallásvesztés), és egyéb okok miatt is. | A siket emberek beszéde általában nehezebben érthető, mint a nagyothallóké, de az érthetőség attól is függ, hogy az adott személy mikor veszítette el a hallását. Leginkább a veleszületett vagy kisdedkorban szerzett hallássérülés esetén jellemző a hallók számára szokatlan beszédmód. (Tévhit: a siket emberek némák – ezzel a tévhittel, amely a furcsa beszédhangzásból adódik, szerencsére már egyre ritkábban találkozunk.) |
| A beszéddel történő kommunikáció során a nagyothalló személyek közül sokan támaszkodnak a szájról olvasásra is, rásegítésként, „kiegészítve” ezzel a hallókészülékkel biztosított hallásukat. A szájról olvasás képességében és igénybevételében azonban nagy egyéni különbségek vannak: például az idős korban, vagy a felnőttként hirtelen nagyothallóvá vált emberek általában nem képesek elsajátítani ezt a készséget. | A szájról olvasás a siket emberek számára is nélkülözhetetlen, de nem önmagában, hanem a jelnyelvi kommunikáció részeként. Például a több jelentésű jelek esetében a beszédpartner szájképe alapján lehet eldönteni, hogy éppen melyik értelmében használja az adott jelet. Szintén fontos eszköz a mimika (arcjáték), sőt a testtartás, testbeszéd is szerepet játszhat a könnyebb megértésben. |
A nagyothalló személyek között is vannak jelnyelvhasználók, főként azok, akiknek a családjában van(nak) siket(ek), vagy akik óvodába, iskolába siket közösségbe jártak. Többségük számára azonban a hangzó beszéd az elsődleges kommunikációs eszköz. | A jelnyelvet elsősorban a siket emberek használják a hallássérültek közül, a többségük számára ez az elsődleges nyelv, sok esetben ez az anyanyelvük. A jelnyelv a kommunikációjuk alapja, nélkülözhetetlen mind a saját mondanivalójuk közvetítéséhez, mind a mások által közöltek befogadásához. A magyar jelnyelv hivatalosan elismert nyelv, amelyről egy külön törvény rendelkezik: a 2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról, röviden a Jelnyelvi törvény.A saját, közös nyelv a siketkultúra, a siket identitás meghatározó része. A magyar siket közösség nyelvi kisebbségnek tekinti magát. |
Az akadálymentesítés módja lehet a nagyothalló személyek számára (a helyzettől függően): – jegyzetelő tolmácsolás (pl.: egyetemi oktatás) – indukciós hurok (pl.: ügyfélszolgálati pult, (jegy)pénztár, előadóterem) – speciális mikrofonrendszer (pl.: színház, oktatás) – jelnyelvi tolmácsolás (a nagyothalló személyek kisebb hányadánál alkalmazható) – egyéb megoldások, pl.: orális tolmácsolás, feliratozás okostelefonon (ezek kevésbé jellemzőek, vagy még csak kísérleti jelleggel alkalmazzák) | Az akadálymentesítés ideális módja a siket személyek számára a jelnyelvi tolmácsolás. Az olvasott szöveg, a feliratozás a többségük számára nehezebben érthető. Ennek fő oka, hogy a magyar nyelv – hangzó és írott formában is – csak a második, nem természetes nyelvük, a magyar jelnyelvhez képest igen eltérő szerkezetű, szinte egy „idegen nyelv”. |
Közös pont, hogy a hallás csökkenése vagy hiánya a siket és a nagyothalló személyek önálló életvitelét, tanulmányait, munkavállalását stb. megnehezíti, ezért e két közösség tagjai az eltérések ellenére sorstársai egymásnak.